Mit tartalmaztak és hogyan ellenőriztétek az egyéni edzéstervek teljesítését a pihenőidőszak alatt?
„Az egyéni edzéstervek főleg a srácok kitartási és erőképességeire, továbbá ezek fejlesztésére helyezték a hangsúlyt. Az edzéseket két blokkra osztottuk. A kitartásra irányulók hosszabbak voltak és a kitartást hivatottak fejleszteni, míg a másik fajta intenzívebb volt. Az erőedzés a test felső és alsó részére volt kettéosztva. A terhelést a játékos egyéni képességei alapján állítottuk fel. Az ellenőrző mechanizmust úgy oldottuk meg, hogy a labdarúgókat négy-ötfős csoportokba osztottuk. A nyelvi kulcs alapján mindegyik edzőnek megvolt a maga játékoscsoportja, akik a gyakorlás végeztével az applikáción keresztül elküldték az edzés felvételét. Ehhez rövid videófelvételt is csatolniuk kellett, ami néha vicces is volt, hiszen néhányan otthon tornáztak.”
A téli felkészülés kezdete a belépő tesztek jegyében telt. Mit mutattak ezek, a játékosok hozták az elvárt szintet?
„Mivel a labdarúgás egy eléggé multifaktoriális sport, ezért az összes erőnléti képességet, tehát több mint harminc paramétert teszteltünk, beleértve a mozgékonyságot, robbanékonyságot, erőt és a kitartást. Ami az értékeket illeti, a labdarúgók jól felkészülve tértek vissza. Ez a filozófiánkkal is összefügg, hogy igyekszünk elméletben is elmagyarázni a folyamatot a játékosoknak. Meg kell érteniük, hogy ez főleg róluk szól, ezért szükséges az önfegyelem. Ezt úgy definiáljuk, hogy akkor is dolgozunk, ha senki sem figyel. Meg kell lenni a belső motivációnak, hogy dolgozzanak magukon. Ez a mechanizmus és a belső motiváció meg is mutatkozott a teszteredményeiken, a srácok értik, hogy az erőnlétük nem csak a felkészülési időszak egy hónapjának a kérdése, hanem ez egy hosszantartó, egészéves folyamat. Az ősz végén kisebb mennyiségben csináltuk meg a kilépő teszteket, mert a futballistákat hosszútávon megfigyelés alatt tartjuk. Évente legalább kétszer végzünk teljeskörű tesztelést, így az alapadatok a rendelkezésünkre állnak. Belsőleg meghatároztuk, hogy az egyes paraméterekben hová akarunk eljutni. Igyekszünk úgy bánni a srácokkal, hogy megközelítsék, esetleg túl is szárnyalják ezeket az értékeket.”
A tesztek alapján elmondható, melyik labdarúgó van a legjobb fizikai állapotban?
„Mindenképpen tudjuk belőlük, hogy valaki jobb állapotban van a többieknél, de ez nem ennyire egyértelmű. A harminc tesztből átlagot tudunk vonni, amely alapján összehasonlíthatjuk a játékosok fizikai felkészültségét. Az individualizáció azonban abból indul ki, hogy a futballistát igyekszünk saját maga eredményeivel összehasonlítani. Ez azt jelenti, hogy ha valamelyiküknek volt valamiféle paramétere, legközelebb annál jobb számot szeretnénk látni.”
Mennyiben veszitek figyelembe az egyes posztok sajátosságait?
„A fejemben az individualizációt öt alapfokozatra osztom. Az elsőt a sportspecializációra vonatkozó elvárások alkotják, ami magába foglalja a labdarúgás igényeit és a játékospozíció sajátosságait is. A második fokot nevezhetjük egészségi individualizációnak, ahol az aszimmetriákat, a játékos testi és vérparamétereit, a testzsírszázalékot és hasonló dolgokat vizsgálunk. Az erőnléti individuális paraméterek az erőnléti képességekről, a gyorsaságról, az erőről, a kitartásról és a mozgékonyságról szólnak. Ha valamilyen hiányosságokat találunk, az individualizációt az adott képességre is kiterjesztjük. Például, ha egy játékosnak hiányossága van a kitartási képességeiben, mélyebbre ásunk és igyekszünk kideríteni, hogy az aerob vagy az anaerob képességeiben, a szív-és érrendszerben, a légzőrendszerben, az izom glikogénmennyiségében, esetleg a futástechnikában van a gond. Ez együttesen alkotja a kitartásról kapott képet és végén ezeket az információkat a játékos profiljába helyezzük, azonos szintre a technikával, taktikával, pszichológiával és az erőnléttel. Ezt követően eldöntjük, hogy az adott játékosnak szükséges-e elsősorban a sportfelkészülés ezt az elemét fejleszteni, vagy van más elem, amellyel többet kell foglalkozni. Ez a kulcs az individualizációhoz.”
Az év mely napjai, hónapjai a legkeményebbek a fizikai terhelés szempontjából?
„A felkészülési időszak alatt az edzők igyekeznek a lehető leginkább megnövelni a játékosok fizikai kapacitását amiatt, hogy nem kell a tétmérkőzésekre tekintettel lenniük. Egyúttal azonban azt is hozzá kell tenni, hogy a felkészülési nem egy varázslatos időszak, amely során az emberi test képes lenne elviselni száz százalékkal több fizikai megterhelést, mint általában. Az alaplogika az, hogy az emberi testnek valamilyen kapacitás áll rendelkezésére ahhoz, hogy hozzászokjon a bizonyos mértékű megterheléshez. Nem gondolom, hogy ha januárban két hetet csak futni fogunk, akkor annak köszönhetően a játékosoknak még májusban is jó kitartási képességeik lesznek. Az erőnléti képességek fejlesztése hosszútávú folyamat. Viszont azzal egyetértek, hogy amíg a hétvégén nincs tétmérkőzés, pont a jelenlegi időszak a legkeményebbekhez tartozik.”
Tehát már nem érvényes az, amit egykoron mondtak, hogy a játékosok egész évben a téli felkészülésből élnek?
„Ez akkor sem volt igaz és most sem az.”
Miben különbözik a felkészülési és a bajnoki időszak az erőnléti edző munkájának szempontjából?
„Főleg abban, hogy a bajnoki időszak során a hét másik felében már nem az erőnléti vagy a fizikai képességek fejlesztésére helyezzük a hangsúlyt, inkább olyan módszereket keresünk, amelyek felkészítik a játékosokat a mérkőzésre. Áttekintjük, melyik futballista mennyire fáradt, kiderítjük a test válaszát az előző megterhelésre és ez alapján igyekszünk hangolni az edzéseket is. A meccs előtti nap inkább aktivációs jellegű, hogy a labdarúgók minél frissebbek legyenek. A munkám szempontjából abban van különbség, hogy közvetlenül a találkozó után már főleg azoknak készítem elő a megterhelést, akik nem léptek pályára, hogy legalább megközelítőlegesen olyan terhelést kapjanak ők is. Azzal, hogy nem maratonfutók vagy testépítők vagyunk, a felkészülési időszakról vallott filozófiánk is olyan, hogy a lehető leghamarabb akarunk specifikus módon edzeni. Nem pazaroljuk az időt véget nem érő futásokra, amelyek a futballra gyakorolt hatása elenyésző. Szeretnénk mihamarabb felhasználni a specifikus eszközöket és főleg futballedzéssel fejleszteni az erő- és kitartási képességeket. A megfigyelés alapján aztán meg tudjuk határozni, mely játékosok nem érték el a kívánt értékeket, nekik pedig labda nélkül kell ezt bepótolniuk.”
Az erőnléti edzőnek mennyiben van beleszólása az edzés összeállításába? Mennyivel korábban készül el a terv, hogy miből áll majd az adott gyakorlás?
„Ezt a stáb közösen alkotja meg, mindenki beleteszi a saját technikai-taktikai elképzelését attól függően, hogy mit akarunk az adott gyakorlatokkal elérni. Én ezt követően kiegészítem fizikai szempontból az alapján, mennyire nehezek a gyakorlatok a helyváltoztató mozgás, metabolikusság vagy mechanizmus szempontjából. Ehhez hozzárakom a hiányzó adalékokat, mert a specifikus futballgyakorlatokkal csak nehezen érhetők el az erőnléti feltételek. Egyszerűen elmondva, amikor labdás gyakorlatok vannak, néhány mutató a kellő módon fejlődik, de ha ez nincs így, akkor jönnek a futások.”
Honnan szerzed az inspirációt és az ösztönzést a fejlődéshez? A kollégák között vannak példaképeid?
„A technológiák a sportba való belépése jelentős mértékű és maguk a technológiák is óriási mértékben fejlődnek, ami arra kényszerít minket, hogy ezt a területet is figyelemmel kövessük. A labdarúgás és összességében a csapatsportok multifaktoriálisak, ezért az edzők kénytelenek összetettebb információkat gyűjteni. Mindenképpen vannak példaképeim, olyan emberek, akik a munkájukkal inspiráltak, de a mai világban sok konferencia, tanulási lehetőség van, vagy egy baráti klubhoz is el lehet menni és ötleteket gyűjteni. Pont ez az egyik leghatékonyabb módja az inspirációnak és a tanulásnak. Nem akarok mindenkit felsorolni, aki inspirált, hogy ne felejtsek ki senkit, ám az alappéldaképeim Chris Barnes, Jens Bangsbo, Fergus Connolly, Nick Winkelman, Niko Romm, James Wild és Damian Harper. A szlovákiai kollégák közül Martin Kojnok és Roman Švantner nevét említeném meg.”
Beszéljünk a bajnoki időszakról is. A játékosok az edzések és a mérkőzések során is tesztereket viselnek, amelyekből nyeritek az adatokat. Mi mindent értékeltek ki egy bajnoki összecsapás után és mihez kezdetek a megszerzett információkkal?
„A bajnoki időszakban vannak alapkategóriájú adataink, amelyeket figyelemmel követünk. Ezek között vannak objektívek, mint a pulzus, a pulzusszám változása vagy valamilyen erőparaméterek. A következő kategória szintén objektív adatokat tartalmaz, amelyeket a pályán mérünk, mint például a GPS adatok és az azokból levezetett adatok. A harmadik kategória a játékos szubjektív leterheléséről szól. Ez egyfajta wellness profil, amelynél a futballisták a megterhelés előtt és után is kiértékelik, hogyan érzik magukat, mennyire volt számukra nehéz megterhelés és hogy miként érzik magukat másnap a szervezet izom- és általános fáradtságának szempontjából. Ezt a három alapkategóriát figyeljük és értékeljük ki a szezon során. Ami a GPS-ből kinyert adatokat illeti, ott is óriási mennyiségű adatot, több mint 250-et lehet figyelemmel követni egy edzésegység vagy mérkőzés alatt. Ez nemcsak a megterhelés alaposabb megismerését teszi lehetővé, de főként alapként szolgál a megterhelés menedzselésére. Mindegyik találkozó egy kiindulási pontot jelent, ahol a játékosok a maximumot nyújtják, mi pedig ez alapján készítjük el a heti terhelés tervezetét. A hét folyamán is szeretnénk edzésterhelést elérni, sőt igyekszünk okosan át is lépni ezt. Minden héten progresszív módon növeljük a terhelést, hogy a játékosok fejlettek legyenek, ne pedig túlhajszoltak. A túlterhelés a sérülések három leggyakoribb oka közül az egyik. Ezért a megterhelés menedzselése rendkívül fontos.”
Az összegyűjtött adatok alapján meg lehet mondani, hogy melyik őszi összecsapás volt a legnehezebb és a legnagyobb teljesítményű a csapat szempontjából?
„Az adatokat mindig az ellenfél kontextusában kell nézni. A harc módja és a taktika is nagyban befolyásolja a fizikai adatokat. Egy játékos nem fog magától fel-le rohangálni, még ha ezt is akarná, ez inkább a taktikáról szól. Például a szezon első mérkőzésén Nagymihályban mélyen visszahúzódva, tömörülve futballozott az ellenfél, a futballistáinknak nem volt sok terük a beindulásokra. A futási adatok alapján a három legnehezebb találkozót a Zólyombrézó, a Zsolna és a Trencsén ellen abszolváltuk. Ezek az ellenfelek nyíltsisakos futballt játszanak és erőnlétileg is jól fel vannak készítve.”
Ki futotta ősszel a legtöbb kilométert? Elárulnál néhány érdekességet a mérésekről?
„Az én szemszögemből mindegyik játékos érdekes, mindegyiküknek megvan a maga jellegzetessége, erőssége, ami a mérkőzésen a pályára is át tud vinni. A legkitartóbb futók a csapatunkban Milan Dimun és Aleš Čermák, aki a meccsek során simán lefutnak tizenkét kilométert, de ez nemegyszer tizenhárom is volt. Ez a tartalmi mennyiség. A következő kategóriában vannak a sprinterek, de azok is érdekesek, akik képesek gyors irányváltoztatásra, gyorsításra, lassításra és rendkívül mozgékonyak. Nekik gyakran kétszáz fölötti az irányváltoztatásaik száma a mérkőzéseken, ami a labdarúgó óriási erőigénybevételét jelenti. Ebben a tekintetben Miro Káčer és Vitális Milán emelkednek ki. A mai futballban a sprinterek is fontosak, együttesünk három legjobbja a lengyel gyorsvonat, Konrad Gruszkowski, aki rendkívül dinamikus labdarúgó, gond nélkül képes több mint harmincöt kilométer/órás sebességet kifejteni. A második Matej Trusa, akinek a harmincnégy kilométeres sebesség könnyű gyorsaságot jelent. Harmadikként Fernand Gourét említeném meg, aki a relatív magas testsúlya mellett képes harmincnégy kilométeres sebességre gyorsítani, sőt gyakran többre is.”
Nagy Krisztián / dac1904.sk
