Back to top

Tiltja-e a magyar himnuszt az újonnan elfogadott módosítás?

Publikálva: 2019, április 12 - 13:28
Az alábbiakban közöljük Fiala-Butora János, a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala mellett működő Jogsegélyszolgálat munkatársának írását az állami jelképekről szóló törvény és annak gyakorlati vonzatai kapcsán.
 Tiltja-e a magyar himnuszt az újonnan elfogadott módosítás?

A válasz röviden: tiltja. A kérdés csak az, hogy mikor és kinek tiltja a himnuszéneklést, ebben van pár bizonytalan pont. A törvénnyel kapcsolatban azonban csak másodlagos, mennyire helyesen tudjuk azt értelmezni, erről is röviden ejtek pár szót.

A vonatkozó, módosított törvény §13(2) így hangzik:

Štátna hymna sa hrá alebo spieva pri príležitosti štátnych sviatkov, pamätných dní, výročí a pri iných významných príležitostiach celoštátneho alebo miestneho charakteru; štátna hymna iného štátu sa hrá ALEBO SPIEVA, IBA ak je prítomná jeho oficiálna delegácia. (Nagy betűvel jelezve a betoldott rész).

A szlovák eredeti szöveg passzív szószerkezetet használ („hymna sa hrá”), ami nem jelöli meg az alanyt (így nem tudni, vajon a szervezőkre vonatkozik vagy minden résztvevőre), és az sem egyértelmű, hogy megengedő (lehet játszani), vagy kötelező (kell játszani). A törvény eredetileg az ünnepségek szervezőinek írta elő, mikor kell lejátszaniuk a szlovák himnuszt és más országok himnuszát, de nem tiltó, hanem kötelező jellege volt, azaz máskor is lejátszhatták, csak nem volt kötelező.

Azzal, hogy a szövegbe bekerült a CSAK („IBA”) szócska, az egész rendelkezés értelme megváltozott. Mostantól a külföldi himnuszt akkor kell lejátszani, és csak akkor játszható le, ha a törvényi feltételek teljesülnek (azaz jelen van a külföldi delegáció). Más értelmezés esetén a CSAK (IBA) szó teljesen felesleges lenne, hiszen ugyanaz lenne a törvény értelme anélkül is. Márpedig a törvényt úgy kell értelmezni, hogy a szövegben minden szónak értelme és szerepe van.

Az a szövegből kiindulva biztosnak tűnik, hogy bizonyos felsorolt eseményeken az eddigi helyzettel szemben a magyar himnusz csak akkor játszható le, ha jelen van magyar delegáció. Idáig ilyen esetben kötelező volt lejátszani a magyar himnuszt, de máskor is le lehetett a szervezők döntése alapján, tiltás nem volt (nem volt CSAK (IBA) szócska).

Kérdés, hogy valójában kire vonatkozik a tiltás? Az eredeti törvény az események szervezőire vonatkozott. Azonban a törvény pénzbírságokat is bevezetett az idézett szakasz megsértéséért, amelyek jogi és természetes személyekre is vonatkoztak volna. A természetes személyek Ondrej Dostál módosítójának köszönhetően kikerültek a szankciók hatálya alól, tehát őket nem lehet pénzbírsággal büntetni. Ugyanakkor, mivel szankciókat javasoltak kivetni rájuk, arra utal, hogy a módosítás előterjesztői szerint a §13 (2) alapján a külföldi himnuszt éneklésének tiltása magánszemélyekre is vonatkozik. Jelen helyzet szerint csak a szervezők büntethetők érte, de magánszemélyek is törvénysértést követnek el, ha magyar delegáció nélkül is éneklik a magyar himnuszt.

Egyes, a sajtóban megjelent értelmezések a „hymna sa hrá a spieva” passzív szlovák szószerkezetet magyarra előíró-megengedő formában fordították: „csak akkor kell játszani és énekelni” – tehát más esetben is lehet. Semmilyen támpont nincs arra vonatkozólag, hogy ez a fordítás miért nem helyes, a szlovák szöveg többféleképpen fordítható és értelmezhető, nem ez a változat a legvalószínűbb.

Összességében nyitva marad a kérdés, hogy mikor, milyen helyszíneken tiltott a magyar himnusz. A törvény felsorol jó pár eseményt, amire a rendelkezés vonatkozik, közte az „egyéb fontos országos vagy helyi jelentőségű eseményt” („pri iných významných príležitostiach celoštátneho alebo miestneho charakteru”). Ezeket a törvény nem definiálja, ezért senki sem tudja megmondani, hogy mi is tartozik ebbe a körbe, de amíg a törvény azt szabályozta, hogy mikor kell lejátszani a szlovák himnuszt, ez nem okozott problémát. Újabban viszont a megjelölt eseményeken megtiltják a magyar himnuszt, hacsak nincs jelen magyar delegáció. Ez pedig súlyos értelmezési problémákhoz vezet: ki fogja vajon megszabni azoknak a helyi jelentőségű eseményeknek a listáját, amik a törvény hatálya alá esnek, és ahol külföldi delegáció hiányában a magyar himnusz nem énekelhető? Ezt lehet szűken és tágan értelmezni, például egy március 15-i ünnepség is könnyen beleférhet a definícióba.

Emellett ráadásul egy másik pont is megváltozott. A §13 (3) azokat az egyéb eseményeket sorolja fel, amikor a szlovák himnuszt játsszák. Az újonnan módosított f) bekezdés szerint a fontos sport- és kulturális rendezvények is idetartoznak („na začiatku významného športového alebo kultúrneho podujatia”). Itt viszont már nincs rendelkezés a külföldi himnuszokról. Úgy is lehet érvelni, hogy azért, mert ezeken az eseményeken külföldi himnuszt nem lehet lejátszani, meg úgy is, hogy azért, mert minden megkötés nélkül le lehet játszani őket, ezt a törvény nem szabályozza. Az utóbbi lenne az ésszerűbb értelmezés, azonban az a probléma, hogy a törvény más helyen viszont szabályozza a külföldi himnuszok éneklését (a már idézett módon). Ezért inkább az első változat a valószínűbb: mivel a törvény ilyen helyzetben nem engedi meg a külföldi himnusz lejátszását, azt nem lehet lejátszani.

A törvénymódosítást megalkotó SNS-es képviselők érvelése alapján a módosítás célja kifejezetten a magyar himnusz éneklésének betiltása volt a DAC meccsein és más helyszíneken, ahol nem játsszák a szlovák himnuszt és nincs jelen külföldi delegáció. Ezt azóta közülük többen is megerősítették, bár a törvényszöveghez hasonló homályos módon: nem akarják betiltani a magyar himnusz éneklését, csak nem akarják, hogy bárki is énekelje, „hiszen Szlovákiában vagyunk.” A motivációk ismertek.

A törvényen túl – fontos problémák

A cikk elején említettem, hogy nem a törvény értelmezése a fontos, hiszen egy rosszul megfogalmazott, nem egyértelmű jelentésű szövegről beszélünk. Hogy pár jogász mire jut azzal kapcsolatban, mi a leghelyesebb értelmezése, nem különösebben releváns. Sokkal fontosabb, hogy a törvény teret ad a hatóságoknak a magyar himnusz elleni fellépésre. Ők saját maguk fogják értelmezni a törvényt, és úgy járnak el, ahogy helyesnek tartják. Kötni elvileg a törvény betűje köti őket, ez viszont a szöveg többértelműsége miatt kevés dologra elég. Érdemes megemlíteni, hogy a sportrendezvényekről szóló törvény sajátos értelmezése alapján tiltják a magyar nemzeti jelképeket a DAC meccseken, messze túllépve a törvény helyes értelmezésén. Ebben az esetben is fennáll ennek a veszélye.

A törvényből nem következik automatikusan, hogy büntetni fognak a magyar himnusz elénekléséért, világos szabályozás híján azonban az állampolgárok nem tudják, mi a jogkövető magatartás. Az állami szervek pedig nem látják egyértelműnek, miként kell eljárniuk himnusz éneklése esetén – azaz mikor kötelező, mikor megengedett, és mikor tiltott a magyar himnusz éneklése.

Felmerült érvként az is, hogy a himnusztörvény nem tilthatja a magyar himnusz értelmezését, mert ez alkotmányellenes lenne. Valóban alkotmányellenes, hiszen indokolatlanul korlátozza a szólásszabadságot, de ez nem mondd ellent annak, hogy valóban ez legyen a rendelkezés értelme. Számos alkotmányellenes törvény van Szlovákiában, amit alkalmaznak a hatóságok, amíg az Alkotmánybíróság ki nem mondja az alkotmányellenességüket. A már említett sporteseményekről szóló törvény is indokolatlanul korlátozza a szólásszabadságot, mégis hatályban van.

Amire most szükség lenne, az nem egyszerűen a most elfogadott módosítás eltörlése. A törvénynek alapvetően a szlovák nemzeti jelképek használatát kellene szabályoznia, ezért ki kellene venni belőle az idegen jelképekre vonatkozó rendelkezéseket. Ha benne maradnak, akkor pedig világossá kell tenni, hogy kivételes előíró rendelkezésekről beszélünk (mikor kötelező játszani egy idegen ország himnuszát), és nem érintenek semmilyen más esetet. Legfőképp pedig a törvénynek világosan kellene fogalmaznia azzal kapcsolatban, hogy mi az, ami megengedett, és mi az, ami tiltott, hogy ez az állampolgárok számára is világos legyen, ne pedig jogászoknak kelljen hosszú elemzésekben firtatniuk, mi is lenne a törvény legésszerűbb értelmezése. Ugyanilyen módon kell módosítani a sportrendezvényekről szóló törvényt is, hogy ne lehessen visszaélésszerűen büntetni a szurkolókat magyar zászló vagy címer használatáért. Tiltani csak az önkényuralmi jelképeket kell, és ezt a törvénynek világossá kell tennie.

Fiala-Butora János

Ezt már olvasta?

Cookies