A Csaplár Benedek Városi Művelődési Központ januárban megtelik ilyenkor, mert legyen bármilyen időszak a világunk fejlődésében, a kultúránk összeköt és társadalmunk egyik alapköve Ezért okozott jogosan olyan felháborodást, hogy kiderült, az SNS öt honatyájának furfangos törvénymódosítása, amelyet a parlament múlt szerdán olyan nagy arányban támogatott. Egyetlen mondat változtatásával úgy szabályoznak, csak akkor énekelhető és játszható egy más ország himnusza Szlovákiában, ha a vendég országból delegáció is jelen van, miközben az ezzel szemben cselekvő társulásokat akár 7 ezer euró is büntetheti a járási hivatal.
A témára azóta reagáltak azon magyar anyanyelvű képviselők, akik támogatták a javaslatot és jelezték, mindent megtesznek a módosításért, de sokan már későnek érzik a megbánást, miközben nem csupán a MOL Arénában minden DAC-mérkőzés elején a Himnuszt éneklő szurkolók fejezték ki elégedetlenségüket. Ők feltehetően már szombaton üzennek a szlovákiai sajtónak a lelátókról a Zsolna elleni rangadón. Megszólalt Világi Oszkár, a klub tulajdonosa is, s ahogy portálunkon is olvashatták, ő mindenkit biztosított arról, legyen bármilyen szabályozás, a Himnusznak helye lesz a stadionban, amíg aő a DAC tulajdonosa. És így érezzük mi is. A Himnusznak helye van és helye lesz nem csupán a sárga-kék lelátón, hanem minden ünnepi pillanatban is, akkor is, ha esetleg Kiska államfő nem dobja vissza a parlamentnek a törvényt, vagy esetleg a megbánást mutató képviselőknek mégsem sikerül módosítást kicsikarniuk.
A történet legszomorúbb része viszont az, hogy miként kerülhet be még 2019-ben is egy ilyen törvénymódosítás a szlovák parlamentbe. Hogyan képes két volt válogatott labdarúgóból lett politikus társaikkal arra, hogy nem titkoltan a magyar szurkolók ellen hozzanak szabályozást. Dušan Titel, a Slovan egykori játékosa ugyanis egy interjúban törvényszegésnek és provokációnak értékelte a dunaszerdahelyi himnuszéneklést. Társa, Tibor Jančula, a korábbi DAC játékos a statisztikák szerint 76 mérkőzésen 16 találatot jegyzett sárga-kék mezben, ugyancsak a törvénymódosítás kidolgozói között szerepelt. Nem lepődnék meg, ha a jövőben nem várnák olyan nagy örömmel vissza egy-egy DAC mérkőzésre.
Két focista, aki a nemzeti mezt is többször viselte és mégis fáj nekik, ha Szlovákiában egy kisebbség elénekli a saját himnuszát. Ez nem csupán a diszkrimináció egyik alapesete, hanem olyan szintű nemzeti szegénység, amellyel nem lehet nemzeti öntudatot építeni, pedig nyíltan ez a tervük a nemzeti párt tagjainak.
Ahhoz viszont jó volna az elnyomás helyett más módszereket alkalmazni, mert a felvidéki magyar nem fogja engedni, hogy a nemzetünk imája elhallgasson. Sőt, ez csak összekovácsolja a sokszor szétaprózódó erőket.
A végén pedig a Magyar Kultúra Napja idei dunaszerdahelyi ünnepségén elhangzott versem utolsó soraival emlékeztetném a törvénymódosítás támogatóit, hogy mit is jelent nekünk a Himnuszunk:
És mégis itt vagyunk.
Felvidék szívében
Kölcsey magyar imáját
ünneplő közönséggel,
határtalanul együtt,
érezve a figyelmet.
Két évtizednyi szomszédság
után eljött,
mert van haza,
melynek himnusza,
nem csupán országé,
hanem egy nemzet,
a nemzet legszebb dallama.
Rajkovics Péter
