„Tisztelt országgyűlési képviselő úr,
Tisztelt nagyköveti tanácsos úr,
Tisztelt egyházi és közéleti méltóságok, alpolgármester úr, városi képviselő hölgyek és urak,
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves dunaszerdahelyiek!
Ó, Szent István, dicsértessél,
menny és földön tiszteltessél!
De főképpen nálunk ma,
mint országunk oszlopa!
– énekeljük a moldvai csángó eredetű népdalban. Államalapító szent királyunkról már halála után nagy tisztelettel emlékeztek meg. 1083. augusztus 20-án avatták szentté István királyt I. László, a későbbi Szent László lovagkirály uralkodása idején. Egyházi tiszteletét augusztus 20-án, már az 1092. évi szabolcsi zsinat előírta.
Városaink, falvaink, de bármely szegletének a nagy világnak, ahol magyar ember él kellő tisztelettel emlékezik államalapító szent királyunkról. Ezt tesszük mi is, Dunaszerdahelyen, a Csallóköz szívében. És ezt teszik testvérvárosainkban is, többek között Beregszászban, Székelyudvarhelyen, Zentán, Győrött és Gödöllőn is.
Első királyunk erős kezű és határozott volt, de családszerető és alázatos is. Nem restellett letérdelni a zsámolyra vagy a várpalota kövére és imára kulcsolt kézzel kérve a Teremtőt és a Szűz Anyát, Nagyasszonyunkat nemzetünk, országa védelmére. Felelős volt a rá bízott népért, az országért. Nem hódolt be a körülötte lévő uradalmaknak, keresztény országot épített, és ez az ország kiállta a történelem viharait. Jöhetett tatár, török, német és orosz, megpróbáltak Trianonban megsemmisíteni bennünket, István király azonban sziklára építette országát.
A mai napon első nagy királyunkra emlékezünk és tiszteletünket fejezzük ki élete és munkássága előtt, hiszen van miért hálát adnunk, van mit megköszönni Szent Istvánnak.
Elsősorban, hogy megalapította a magyarok országát. Másodsorban, hogy bölcs uralkodóként belátta a kereszténység felvétele védi majd meg népét. De folytathatnánk a felsorolást kellő tisztelettel és alázattal munkássága előtt. Mert, ahogy az Intelmekben írja Imre hercegnek: »Tartsd mindig eszedben, hogy minden ember azonos állapotban születik, és hogy semmi sem emel fel, csakis az alázat, semmi sem taszít le, csakis a gőg és a gyűlölség.«
Mi most alázattal jöttünk első szent királyunk előtt fejet hajtani. Az alázatra pedig nagy szükség van minden korban, így vagyunk vele manapság is.
Nemzeti közösségünk előtt nagy megmérettetés áll hamarosan. Többévnyi sikertelenség után most újult erővel nekirugaszkodunk, hogy hallattassuk hangunkat a szlovák törvényhozásban. Árpád vezér és a magyar törzsek fejedelmei szert ültek annak idején, hogy elrendezzék az ország dolgait. A nemzetünket képviselő politikai pártok ugyancsak tanácskoztak. Ki megállapodott és alázattal elfogadta az egyezséget. Ki más utat választott, és az egység helyett inkább elpártolt a közös ügytől.
A mai kor felvidéki vagy szlovákiai magyarja egységet és békét kíván. Ezt Szövetségben tudjuk megtenni azokkal, akik ugyancsak a nemzet javát szeretnék szolgálni. Mert a politikának a szolgálatról kell szólnia. Ahogyan Szent István király is szolgálta népét, úgy kell nekünk is alázattal szolgálni. Kérni és megköszönni.
Megmaradásunk záloga Szent István királyhoz való ragaszkodásunk és hűségünk lehet, érezzük át tehát ennek a súlyát augusztus 20-án. Akkor is, amikor felhúzzák a nemzeti lobogót; akkor is, amikor a Szent Jobb körmenetet látjuk és részt veszünk az ünnepi misén; akkor is, amikor az éjjeli boltozatot a tűzijáték fényei borítják be; és akkor is, amikor felcsendül nemzeti imánk, a magyar himnusz.
Mindannyian Szent István király örökösei vagyunk. Ezt az örökséget azonban nem elég őrizni, hanem tovább is kell adni. Ezért fontos a magyar óvoda, a magyar iskola, a magyar hagyományőrzés, a magyar életérzés és a magyar gondolkodás.
Vannak, akik legyintenek mindezekre és inkább más nyugatibb divatot követnek. Ők az önfeladás útjára léptek, de sosem késő visszatérni a gyökerekhez. És, ha újra megtapasztalják, hogy magyarnak lenni büszke gyönyörűség, akkor ismét erősítik majd nemzetünket. Mert mindenkire szükség van. Mindenkire szüksége van felvidéki közösségünknek. Nem engedhetjük meg, hogy szétszórjuk Szent István örökségét, nem ezért harcoltak és küzdöttek szépapáink és hullajtották vérüket évezredeken át. 1000 éven át őseink megtartották magyarságukat és kereszténységüket, hogy méltón tisztelegjenek a szent király előtt. Most rajtunk és majd gyermekeinken a sor, ránk vár a feladat. A múltat megőrizve, a jelent megélve a jövőt kell építenünk.
Nem veszhet el Szent István király népe! Hogy ne így legyen, tennünk kell mindannyiunknak. Nekünk is, akik itt vagyunk és azoknak is, akik otthonaikban vagy munkahelyükön vannak.
Államalapító Szent István királyunk ünnepén azt kívánom, hogy legyünk büszkék magyar nemzetiségünkre, nem megsértve, vagy lebecsülve más nemzeteket. Tudjunk és akarjunk tenni közösségünkért, merjük vállalni magyarságunkat, hitünket, hogy még száz és száz év múlva is hangozhassék templomainkban, tereinken, az utcákon, a stadionban: Isten, áldd meg a magyart!”
