Trianonról lehet hallgatni - mint ahogy sok éven át tették az iskolában a szocializmus évtizedeiben-, lehet fájó szívvel keseregni, lehet emelkedett lélekkel emlékezni, de a tények nem feledhetők. 1920.június 4-én súlyos sebeket kapott a Kárpát-medence magyarsága. A lélek megroppant, de az ember dolgozott és nem adta fel. Ennek bizonyítéka, hogy a Trianoni döntés után 102 évvel is itt vagyunk, itt élünk szülőföldünkön. Köszönet érte az ük-, déd-, nagyszülőknek és szülőknek. Ránk is ehhez hasonló és még komolyabb feladat vár. Az emlékeztetés és a láng továbbadása.
Mert hiába küzdöttek eleink és dolgoztak szorgalmasan és védték meg nemzetiségüket, anyanyelvüket és bátran kiálltak mellette, ha mi kései utódaik lemondunk róla. Mit ér a verejték, ha eladjuk földjeinket, házainkat és gyermekeinket nem az édes anyanyelvre oktatjuk?
Az emlékeztetés ezért is fontos, hogy belső lelkiismeretünk megszólaljon és azt ébren tartsuk. Mert nem lehet feledni a megtörtént országcsonkítást, a nemzetünk ellen elkövetett bűnöket, de a jövőbe vetett bizalommal kell keresni azon személyeket, akik egy értéket vallanak. Akiknek fontos a magyarság megmaradása szülőföldjén, akik tenni és dolgozni akarnak közösségünkért, akik felvállalják ügyes-bajos dolgainkat. Mert szükségünk van egymásra.
Ezt már olvasta?
Már hivatalosan is Bíró Bulcsú az új diákpolgármester
Dr. Hájos Zoltán, városunk polgármestere szerda délután...
Az egészségügyben kiemelkedő munkát végzőket jutalmazzák májusban
Az ápolónők nemzetközi napjára a világ május 12-én...