Új fejlemények láttak napvilágot Esterházy János kapcsán, amelyet most összegzünk az olvasóknak.
Valóra válhat egy régóta dédelgetett álom. 2018. december 12-én Marek Jędraszewski, krakkói érsek átadta fr. Cebula Pawel OFM Conv., lengyel minorita szerzetesnek, posztulátori kinevezését. A posztulátor a boldoggá és szentté avatási eljárásoknak a megyéspüspök vagy illetékes elöljáró által kinevezett tisztségviselője. Ő fogja koordinálni Isten szolgája, Esterházy János boldoggá avatási eljárását, vagyis az azzal kapcsolatos teendőket.
„Az érsek atya kezdeményezésemre összeállítja a történelmi bizottságot – két magyar, egy lengyel és egy szlovák történészből – , mely felkutatja Esterházy János életrajzi adatait, összes műveit, ami műveinek kiadását is jelenti egyben. A később felállításra kerülő teológiai bizottság pedig megvizsgálja ezeket az adatokat, tényeket, hogy megállapítsa, nincs-e bennük valami, ami ellenkezne Jézus Evangéliumával. A feladatunk tulajdonképpen az lesz, hogy bebizonyítsuk, Esterházy János vértanúhalált szenvedett, vagyis az életét Jézusért és Evangéliumáért áldozta fel. Tudjuk jól, hogy már az egykori börtöntársai, szlovák papok is azt mondták róla, hogy ő egy szent ember volt. Erről személyesen is meggyőződött a krakkói érsek, s ezért indítja a Vatikáni Kongregáció jóváhagyásával a boldoggá avatási eljárást” – tájékoztatta Pawel atya a ma7 hírportált.
Az Egyházi Törvénykönyv szerint a boldoggá avatási eljárást az a püspök indíthatja, amelynek működési területén a jelölt született vagy meghalt. Ebben az olmützi érsek volt az egyik illetékes, hiszen Esterházy Morvaországban, a mírovi börtönben halt meg. Jan Graubner érsek átadta ezt a jogot a krakkói érseknek, aki a Vatikánhoz fordult, hogy ezt jóváhagyja. A Szentszék erre áldását adta. Ennek eredményeként indíthatja a krakkói érsekség a szentté avatási eljárást. Pawel atya szerint fontos azt látni, hogy Esterházy János elsősorban katolikus keresztény volt, és csak ezután magyar vagy lengyel, politikus vagy éppen családapa. Úgy kell rá tekintenünk, mint Krisztus követőjére és vértanúra.
Cebula Pawel, lengyel minorita szerzetes, Esterházy János boldoggá avatási eljárásának kinevezett posztulátora közölte, a mártírgrófot ezentúl méltán nevezhetjük az Isten szolgájának, március 25-én pedig megindul Krakkóban a mártírgróf boldoggá avatási eljárása.
Esküt tett a krakkói püspöki palota kápolnájában január 7-én az a magyar, szlovák, lengyel és cseh szakértőkből álló történész bizottság, amely előkészíti Esterházy János felvidéki magyar politikus boldoggá avatási perét - közölte az MTI-vel telefonon Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára. Soltész Miklós, aki szintén jelen volt az ünnepségen, felidézte: a Vatikán 2018 novemberében engedélyezte Esterházy János boldoggá avatási eljárásának megindítását, amelyet a krakkói főegyházmegye kész lefolytatni. A bizottság tagjai esküvel fogadták, hogy híven teljesítik a rájuk bízott feladatokat, és megőrzik a titkokat. A krakkói érsek felkérésére létrejött bizottság feladata Esterházy János életének és munkásságának tanulmányozása és értékelése lesz. Miután teológus szakértők is elvégezték a keresztény hit és erkölcs szerinti értékelést, az anyagot további eljárás végett a Vatikánhoz továbbítják - mondta el Soltész Miklós. A történész bizottság elnöke Arkadiusz Adamczyk lengyel történészprofesszor, aki egyben a lengyelországi Waclaw Felczak Lengyel-Magyar Együttműködés Intézete tanácsának elnökhelyettese. A bizottság munkájában részt vesz Molnár Imre, a pozsonyi Magyar Intézet igazgatója is, a magyar és lengyel nyelven is kiadott Esterházy-monográfia szerzője, valamint Soós Viktor Attila, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának tagja.
A lengyel anya és magyar apa gyermekeként született felvidéki politikus nem csak a felvidéki magyarság jogaiért állt ki, a második világháború alatt egyaránt segített keresztényeket és nem hívőket, lengyeleket és szlovákokat, és a szlovák parlamentben 1942-ben egyedüliként a zsidók deportálása ellen szavazott.
Esterházy János (1901-1957), aki apai ágon a galántai gróf Esterházy családból származott, anyja, Elzbieta Tarnowska grófnő révén kötődött Lengyelországhoz, ahol - Molnár Imre közlése szerint - ma is élnek utódai: húgának, Máriának a két lánya Varsóban, Mária unokája, Elzbieta pedig Krakkóban él. A két világháború közötti időszakban Esterházy a nemzeti kisebbségek helyzetét nem kielégítően kezelő "csehszlovakizmus" ellenzőjeként lépett fel. A második világháború idején segítette a lengyel és más menekülteket, az üldözött zsidókat, szót emelt Magyarország hitleri megszállása ellen. A háború után a szlovák kommunisták átadták a szovjet Belügyi Népbiztosságnak (NKVD). A hírhedt moszkvai Lubjankán tartották fogva, brutális kihallgatásnak vetették alá, majd koholt vádak alapján tíz évre ítélték. Egy szibériai lágerbe vitték, ahol súlyos tüdőbajt kapott. Távollétében, 1947 szeptemberében a csehszlovák népbíróság hamis vádak alapján halálra és teljes vagyonelkobzásra ítélte. 1949-ben a szovjet hatóságok az ítélet végrehajtására átadták a csehszlovák szerveknek, amelyek a halálos ítéletet életfogytiglanra, később 25 éves börtönbüntetésre módosították. A morvaországi Mírov börtönében hunyt el. Lengyelországban 2009-ben Lech Kaczynski államfő - post mortem - a Polonia Restituta kitüntetéssel ismerte el a lengyel menekültek érdekében a második világháború idején kifejtett tevékenységéért. Pawel Cebula az MTI-nek nyilatkozva kiemelte: míg Oroszországban Esterházyt már rehabilitálták, Csehországban és Szlovákiában ez a mai napig nem történt meg, hivatalosan továbbra is háborús bűnösnek tekintik.
A „mártír” szó valójában tanút, keresztény értelmezésben vértanút jelent. A vértanúságot tulajdonképpen az Isten ügyéért való teljes odaadásként, életünk Istennek való teljes felajánlásaként értelmezzük. Így azok is Isten mártírjai, tanúi lehetnek, akiknek hitükért nem kell erőszakos halált halniuk, mégis egész életüket Isten és embertársaik szolgálatára, az igazság és szeretet érvényesülésének képviseletére áldozzák. Ilyen mártírként tekinthetünk Esterházy Jánosra is, aki önzetlenül áldozta fel életét embertársaiért, bátran küzdött az emberi jogokért, igazságosságért és a békéért. Kezdettől fogva kiállt a felvidéki magyar kisebbségi egyenjogúsága és autonómiája mellett, és figyelmeztetett a Csehszlovák Köztársaság kisebbségekkel szembeni asszimilációs törekvéseire. Példát mutatott arra, hogyan őrizzük és erősítsük a keresztény magyarságot. Utat akart mutatni a magyarság számára, a Szent István által kijelölt irányban. Őt is utolérte a próféták sorsa, bátor kiállásáért és megingathatatlan erkölcsi állásfoglalásáért gyalázták és támadták a keresztény-és magyargyűlölő erők, s bár földi életének végén őt személyében elhallgattatták, még hamvait is eltüntették (amelyeket csak 2007-ben sikerült felkutatni), ám üzenetét nem tudták megsemmisíteni. Esterházy János mártíriuma adjon nekünk erőt, hogy mindig kiálljunk az igazság s az igazi értékek mellett, ahogy azt ő minden veszély közepette sem habozott megtenni. Fontoljuk meg mindehhez ma is aktuális üzenetét: „Szívünk, lelkünk nagy kincsét, nemzeti öntudatunkat és Krisztus Urunkba vetett hitünket ne tévesszük szem elől egy pillanatig sem. Ápoljuk, őrizzük ezt, mert ez az egyetlen pozitív érték, amelyet senki el nem vehet, és melynek varázslatos ereje átsegít a legnehezebb megpróbáltatásokon.” (Új Hírek, 1940. december 24.) – fogalmaz ThDr. Karaffa János, a Pázmaneum elnöke.
Forrás: ma7, mti
