Jelenlegi hely

Csallóközi szótár 1.

Ezt már olvasta?

Kisasszony hava

Kisasszony hava

A régi magyar naptár az augusztusi hónapot Kisasszony...

Publikálva: 2016, augusztus 17 - 10:53 | Múltidéző
Minden tájnak, régiónak megvannak a maga ízes, régies szavai, kifejezései, amelyeket igazán csak az ott élők értenek meg. Nincs ez másképp a Csallóközzel sem. Elég csak a cukorborsó, a hegyett, a barátfüle vagy a gyüge szavakat megemlíteni, s a csallóköziek már érik is e szavak helyes értelmét. Mostani cikkemet „ollóval írtam”, ugyanis a bacsfai dr. Földes György gyűjtötte össze, majd adta közre alábbi „csallóközi szótárát” 1935-ben a Csallóközi Hírlap hasábjain. Most ebből a minden szempontból érdekes „szótárból” és cikkéből idézünk részleteket.
Csallóközi szótár 1.

„A húszas években Belányi Tivadar dr. pozsonyi tanár a Hiradóban cikksorozatot írt a magyar nyelv elszegényedéséről. Egy egész sereg veszendő szót, kifejezést, szólásmódott gyűjtött össze tanulmányában, amely a beszédből és az irodalomból lassan kikopik. Helyükre vagy idegen nyelvből fordított kifejezések tolakodnak, vagy elvesznek pótlás nélkül, a magyar nyelv helyrehozhatatlan kárára.

Ha az ember ennek okát keresi, ezt két körülményben találja meg. Az egyik az irodalmi nyelvnek  a nép nyelvétől való elszakadása, a másik magának a népi nyelvnek elromlása a városok befolyása és az iskolai oktatás folytán. A tudákoskodó falusi ember röstelli őseitől örökölt nyelvét s különösen idegen előtt hanglejtésben és kifejezésmódban iparkodik beszédje minden eredetiségét eltitkolni és finomkodó, affektált módon beszélni. Ezt a mesterkéltséget már a népiskola első osztályában belenevelik a tanítók (…).

(…) Elvesznek mindazok a szokatlanabb, vagy tájszavak is, amelyek az iskolakönyvekben nincsenek benne (…). És ami a legkárosabb: elvész a született magyar ember büszke öntudata, atyáitól örökölt nyelvében való bízása. A karó, a kertész kérlelhetetlen nyesőkése elveszi a bokor eredeti alakját. (…) különösen most figyelhetni meg az itt született, beszélni itt tanult cseh és szlovák gyermekeknek beszédjén, akik nem jártnak magyar iskolába, ennélfogva sokkal jellegzetesebb, tisztább csallóközi tájszólásban beszélnek magyarul, mint az iskolában tanuló magyarok.

Ezen a népies irodalom keveset segít. Mint községi könyvtáros tapasztalom, hogy népünk nem szereti a népies irodalmat. Csúfolódást lát benne. Gőre Gábort a városiak szeretik, a falusi ember sértődötten adja vissza, ha véletlenül a kezébe került.

(…)

Pályámból kivetve, immár másfél évtized óta élek itt, visszatérve csallóközi véreim közé. Nem mint valami előkelő idegen, nem is mint pápaszemes, fonográfos folklórgyűjtő, aki a nép elől elbújik.

Lassankint szedegetem az elhullajtott, veszendő szavakat, ahogy eszembe jutnak, csak úgy, magamtól, beszéd közben, ahogy hallom itt egy öregtől, ott egy magát elszólt fiataltól (…). Lesz közte olyan is, ami nem tájszó, a magyar szókincsben ismeretes, csak kissé szokatlan, archaisztikus.” – írja. S következzék Földes szótára:

 

Acskó – zacskó

Agg – ócska (szóösszetételben pl.: aggpatkó)

Angyi – nagybátyám felesége. Általában idősebb nőrokon, aki nem néne, vagyis nem vérrokon. De nem is sógorasszony, vagyis a velem egy generációba tartozó testvér, unokatestvér felesége

Alangyár – a büszke, biztos, határozott ellentéte

Armelád forma – nyomorúságos (Arme Leut)

Árnyék – széltől védett hely

Árzsag – hosszú, tűzpiszkáló farúd, piszkafa

Bakafántos – akadékoskodó, veszekedést kereső

Barátfüle – lekváros derelye (mákos, túrós is lehet)

Bácsi – vízi hulla, vízbeholt

Belébüszödt – rosszkedvű, epés

Belső – a befogott pár ló közül a jobbkézfelöli (rudas)

Bikfic – korholó szó

Bódis – nyeles faedény, amellyel a malomhajóból, dereglyéből merik ki a vizet

Bókós – tetű, hajtetű

Borjazik – hordáskor a szekér, ha rosszul rakták meg, s útközben kévék potyognak le róla. Az asztag is borjazik, ha súly nyomja az oldalát

Borsó – bab

Böntörke – tövisbokor. Általában nagyobb gyom. Pl. Olyan kicsiny gyerek vót, hogy elfért a böntörke árnyékában.

Böntörkél – össze-, egymásba gabalyodik, összevész

Böntörködik – akadékoskodik (másfelé böstörködik)

Botratekercs – dorogfánk (édestészta)

Bukorosztál – ld. osztál

Celőke – botszerű, dobásra alkalmas faragatlan farúd

Cupáka – nehéz, víztartó, terméketlen agyagtalaj

Csádé – kákás , rossz, savanyú széna

Csatló – emelőrúd

Csetrés – nedves, vizes, csatakos

Csikarittyú – kezdetleges körhinta, ringispil

Csikmák – metélt tészta

Csincsár – vizes, zsombékos hely

Csiport – hant, göröngy

Csórmány – zelnicemeggy

Csonó – malac vagy disznó, tréfásan

Csörgős bot – marhapásztorok által használt bunkósbot, a bunkó alatt rákovácsolt 2–3 csörgő vaskarikával, a karácsonyi betlehemesek elmaradhatatlan kelléke

Csűr! – tilos (régi, ritka szó, pl. a régi, golfhoz hasonló gyerekjátéknál: Csűr a likamba!)

 

(Folytatjuk)

Nagy Attila helytörténész