Back to top

Ragyogó, erőteljes színekben...

Publikálva: 2016, október 5 - 10:29
A dunaszerdahelyi születésű képzőművész, Simon Anikó varázslatos alkotásai különleges hatással bírnak, s ejtik rabul az embert. Letisztult, dinamikus képeinek színvilágában, s általuk mesés-varázsos érzelmek sokféleségében kalauzol majd bennünket a Csallóközi Múzeumban legújabb kiállítása, mellyel e héten pénteken jelentkezik.

– Több műfajban – mozaik, akvarell, litográfia, tűzzománc – is kipróbálta már magát. Miért döntött épp az üvegfestés mellett?

– Az üvegfesték ragyogó, erőteljes színeit szeretem. Festményeimet áttetsző üveglapra festem oldószeres üvegfestékkel. Ez a speciális művészfesték nagyon nehezen használható, keverhető, utólag nem javítható, így a festés küzdelmes. Nem lehet lendületes ecsetkezeléssel, gyorsan dolgozni.

Gyakran megkérdezik tőlem, hány óráig tart egy-egy festményem elkészítése.

Mindig csodálkozom, amikor alkotásaim értékét, minőségét a ráfordított idő függvényében próbálják meghatározni. Ilyenkor arra gondolok, amikor egy sebész operáció közben egy vágást ejt a szikével, munkája értékét nem az a pillanatnyi ráfordított idő határozza meg, hanem a sok év alatt megszerzett tudás és tapasztalat. Így van ez minden szakma, mesterség esetében. Egy művészeti alkotás létrehozásában pedig van még valami több is, amit nevezhetünk a múzsa csókjának, ihletnek vagy bárhogy, de az biztos, hogy értéke nem mérhető időben. Egy színész által kimondott szóban a színpadon nem csak a mesterségbeli tudása, de addigi élményei, tapasztalatai, kudarcai, egész élete benne van. Egy ecsetvonásban is benne van mindez.

– Különlegesek és jellegzetesek az alkotásai, melyekben számtalanszor felbukkan a  magyar motívumkincs vagy nemzeti kultúránk jelképei.

– Nagyon közel áll hozzám a magyar népművészet, minden ágát szeretem, a népzene különösen a szívemből szól.  Egy-egy népdal  szövege vetekszik a magyar költészet gyöngyszemeivel.
A magyar népművészet forma- és színvilága irigylésre méltóan gazdag, sokszínű. A magyar népművészet motívumvilágát egy ősi kincsnek gondolom, melynek jelképrendszerét a mai kor embere már nem biztos, hogy érti. De a korabeli  alkotói, használói minden forma és szín pontos jelentését ismerték.

– Egyik kiállításán a műveit igazi Aranykertként jellemezték. Valóban, minden „fényen áttűnő varázslata” egyfajta visszapillantás a szülőföldre, a gyökerekre?

– Tősgyökeres dunaszerdahelyiként nagyon büszke vagyok a városomra, természetesen a világ közepének gondolom. És persze Csallóköz, az Aranykert közepének is.  Ezer emlék köt ehhez a városhoz, az itt élő emberekhez, hiszen itt élnek szüleim, itt töltöttem gyerekkoromat, az egyetem elvégzése óta itt élek családommal, lányaimmal és férjemmel. Bár nem festek tájképeket, ez az erős kötődés, a szülőföld szeretete biztosan megjelenik az alkotásaimon.

– Dunaszerdahelyen már több  kiállítása is volt. E mostaninak van konkrét apropója?

– A Magyar Alkotóművészek Szlovákiai Egyesületének tagjaként több csoportos kiállításunk volt már, tavasszal a Kortárs Magyar Galériában mutatkoztunk be. Önálló kiállításaimat egyedül szervezem, kiállítottam már Párkányban, Esztergomban, Komáromban…

Dunaszerdahelyen 2012-ben volt kiállításom. Az azóta eltelt évek alatt elkészült alkotásaimat szeretném most bemutatni a Csallóközi Múzeumban Dunaszerdahely művészetkedvelő közönségének. Szeretettel várok mindenkit!

_________________________________

(A kiállítás október 7-én 17.00 órakor nyílik a Csallóközi Múzeum kiállítócsarnokában.)

 

Ezt már olvasta?

Cookies