Back to top

Különös március

Publikálva: 2018, március 14 - 07:32
A márciusi ifjakról szerettem volna írni, azokról, akik 170 éve valamit elindítottak, és közben arra gondolok, hogy napjaink Szlovákiájában is bizonyos folyamatok kezdetén állunk

Noha egyáltalán nem vagyok optimista a politikai berendezkedés megváltoztatásával kapcsolatos elmélkedések szintjén, már az is eredmény, hogy az utcákon ismét lehetett látni embereket, akik kifejezték véleményüket, és az egész nem kerekedett álszent politikai kampánnyá. Ugyanakkor, mivel nem vagyok elvakult és közgazdászként egyértelműen látom a tendenciákat, így azzal is tisztában kell lennem, hogy a két ember erőszakos halála által kiváltott düh és elkeseredettség önmagában nem fogja tudni megváltoztatni a szlovákiai társadalom közgondolkodását, amely a rendszerváltozás után kialakult. Feltehetően az elkövetkező hónapokban majd a politikai élet alakulásától függetlenül nagyobb figyelem helyeződik a korrupciós ügyekre, az oknyomozó újságírók munkássága is kiemelt érdeklődés mellett zajlik, de a változáshoz több kell. Sajnos ezt az ország vezetői is pontosan tudják.

Éppen ezért kell felismernünk, a bennünket mozgató erőknek kell átalakulnia és őszintén tükörbe kell néznie minden egyes polgárnak, hiszen a kilencvenes évek után ismét olyan helyzet állt elő, amellyel közös erővel kell megküzdeni. A csallóközi embert az országos politika eseményeit figyelve egyébként is különös érzések foghatják el. A vidékünk nem tartozott a kormányzatok különös tekintettel fejlesztett régiói közé, mégis a bizonytalanságok időszakát a főváros közelsége miatt mindig különösen erősen éreztük. A jelenleg fennálló válság kapcsán a társadalom országos politikai elitbe vetett súlyos bizalomvesztésén túl az is a kérdés, milyen hatással lesznek az elkövetkező hónapok a mindennapjainkra. A gazdaságot ugyanis szintúgy megviseli a bizonytalanság, nem beszélve arról, hogy az EU-s támogatások kapcsán kialakult gyanú feltehetően ezen források szintjén sem gyorsítja meg majd a folyamatokat.

A márciusi hősök 1848-ban a szabadságukért harcoltak, napjainkban mi leginkább azért küzdhetünk, hogy a fény újra része legyen a hétköznapoknak. Léptünk ugyanis egy hatalmasat a sötétbe, miközben eddig nem vettük tudomásul, hogy az árnyékok lassan minden napsütést elvettek tőlünk. Rajtunk áll, hogyan, mikorra és milyen veszteségek árán tudunk majd kilábalni belőle.

Rajkovics Péter főszerkesztő

Az írás a Dunaszerdahelyi Hírnök 2018/4.számának címoldalán jelent meg.

Ezt már olvasta?

Cookies