Az emlékmű előtt összegyűltek előbb Gál Tamás színművész előadásában hallgathatták meg Petőfi Sándor Nemzeti dalát, majd Bánházi Dóra, a Vidékfejlesztési Szakközépiskola diákja énekét.
Az ünneplő közönséget ezt követően Hájos Zoltán polgármester köszöntötte. Városunk polgármestere beszédében az összefogás fontosságára utalt, amelyre nagy szüksége volna már a felvidéki magyarságnak – s egyúttal például állította a 48-as hősök ebbéli törekvéseit. Kitért az április iskolai beiratkozásokra, mely kapcsán elmondta, már két generációja nőtt fel a felvidéki fiatalok jelentős csoportjának szlovák tannyelvű iskolákban, akik lassan már saját gyermekeik beiratkozásáról döntenek. Hangsúlyozta, hogy közösségünk feladata kell legyen meggyőzni a még bizonytalan magyar szülőket, hogy gyermekük számára az anyanyelvi, magyar tannyelvű oktatást válasszák.
A folytatásban Somogyi Alfréd, a Pozsonyi Református Egyházmegye esperese mondott ünnepi beszédet. „Úgy tűnhet, mi a veszteségeinkre emlékezünk, mintha a sebeinket nyalogatnánk” – mondta „Pedig arról van szó, hogy a tényszerű és valóságos győzelmeinél sokkal fontosabbnak tartja a magyar nemzet kollektív emlékezete az erkölcsi győzelmeket: a hősiességet, a tartást és a kitartást.”
Somogyi kiemelte a magyar történelem számunkra fontos emlékeinek morális üzenetét, amelyek közös nevezője a szabadságvágy, amelyet Isten csepegtetett belénk. Az esperes ezt követően feltette a kérdés: vajon a három műszakos munka vagy éppen az eladósodottság korában valóban szabadok vagyunk-e, esetleg el tudjuk-e képzelni, hogy magyar nemzetiségű miniszterelnöke vagy köztársasági elnöke legyen egyszer Szlovákiának.
Beszéde végén emlékeztett: a magyar nemzethez tartozásunk a meghatározott pillanatokban összekapcsolja a magyar szíveket, mint ma is – s ez a képesség is Istentől való, és épp ezért Belőle kell erőt merítenünk.
Kiss Balázs, Magyarország Pozsonyi Nagykövetségének diplomatája Orbán Viktor miniszterelnök köszöntőjét olvasta fel, majd a városunk szervezeteinek képviselői helyezték el a kegyelet és a megemlékezés koszorúis az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc emlékművét.
A virágok elhelyezését követően a Dunaág Néptáncműhely előadása következett, akiket a Pántlika zenekar kísért. A remek produkciót nagy taps búcsúztatta, majd az ünneplő közösség a Himnusz eléneklésével hajtott jelképesen fejet 1848 dunaszerdahelyi hősei előtt.
