A „korona évének” karácsonyán

Publikálva: 2020, december 13 - 08:20

Amikor ezeket a sorokat írom, épp afölött dönt az ország vezetése, hogy a koronavírus-járvány miatt kialakult, s főképp a kórházi ellátást veszélyeztető helyzet miatt bevezesse-e a lockdownt, vagyis Szlovákia teljes avagy részleges lezárását, miszerint többek között csak a legszükségesebb boltok nyithassanak ki…

Úgy tűnik, hogy a húsvét vagy a mindenszentek elmaradása után a 2020-ban már sok mindent – kaotikus intézkedéseket, bezárkózást és kinyitást, teszteléseket és számos, tájainkon eddig elképzelni sem tudott dolgot – megtapasztalt lakosság lehetséges, hogy karácsony nélkül marad.

Persze, maga az ünnep nem marad, nem maradhat el, azonban a korábbi években megszokott karácsonyi ünnepségek, hangulatos együttlétek, a sok esetben az év ezen szakaszára tartogatott nagy családi összejövetelek minden bizonnyal szerényebb lehetőségek között, más módon, vagy esetleg egyáltalán nem is valósulnak meg.

Furcsa időket élünk. Már nem is kell messzire laknia a nagyszülőknek, hogy csak az online térben találkozhassanak az unokákkal, vagy éppenséggel csak kellemes és fájóan hiányzó emlékké magasztosuljanak a megterített asztalnál a szélesebb rokonsággal vagy a nagyobb családdal eltöltött „régi” pillanatok.

Borús a helyzet, hiszen az anyagilag megtépázott családi kasszák sok helyütt üresen tátonganak, a „korona évébe” belerokkant vállalkozások meg épp, hogy csak tartják magukat – sajnos, sok esetben a teljes kiütés előtt állva… Ráadásul, aki szerény szegénységben koccintott 2020. január 1-jével, valljuk meg, nem sok jót remélhet 2021-től sem...

Nem lesz egyszerű a talpra állás. A legrosszabb azonban, hogy nem látni a végét. Mert tudjuk, az ember újratervez, s feláll még a legnagyobb csapások közepette is. De ha nem látja a reményt, esetünkben a járvány végét, akkor nehezen réved a jövőbe.

Ám mégis jönnek a jó hírek: érkezik a járványt talán lecsillapító vakcina, ami visszaterelheti az utat a megszokott kerékvágásba, megcsillantva a lehetőségét, hogy úgy élhetünk, mint annak előtte…

Azt mondják: minden rossz egyben jó is valamire. Ha másra nem, arra, hogy rendezzük sorainkat, megfontoljuk, hogy sodródjunk-e az életben, vagy annak tengerén erős csónakkal mi magunk haladjunk. Ez az erős ember reménye. Annyi, amit ő hozzá tud tenni. Mert minden mást elrendez Valaki, aki épp felénk tart. Kérdés, fel tudjuk-e Őt időben (s magunkban) ismerni.

Nagy Attila

(Megjelent a Dunaszerdahelyi Hírnök 2020/decemberi számában)