Jelenlegi hely

Eltűnt emlékeink – volt egyszer egy kápolna…

Ezt már olvasta?

Publikálva: 2016, július 20 - 09:32 | Múltidéző
1915. Már javában dúl az első világháború, Csallóközbe is már tömegével szállítják a hadifoglyokat, amikor a járási székhelyen szeptember 5-én, Uhlovics Vendel királyi közjegyző előtt az alábbi alapító levelet olvassák fel. „Én alulírt: özvegy Kriha Józsefné született Vágó Margit dunaszerdahelyi lakos, Istenben boldogult férjem Kriha Józseffel abban állapodtunk meg, hogy a közülünk túlélő a dunaszerdahelyi temetőben egy kisebb kápolnát építtessen, mely alá a mi közös sírhelyünk kerüljön. Én ezt a tervet megvalósítom, a kápolnát fölépíttetem, azt teljesen felszerelem, rendbehozatom, és rendeltetésének átadom, mindaddig, a míg élek, a kápolnát tataroztatom, rendben tartom; ezen kápolna céljaira, javítási költségeire ezennel 1000 koronával alapítványt teszek (…). Kötelesek lesznek örököseim a kápolnát jó karba hozni, azt teljesen kijavíttatni és jó állapotban az egyházi hatóságoknak átadni.”
Eltűnt emlékeink – volt egyszer egy kápolna…

Az alapítvány már csak pont volt az i-n, hiszen már 1915. augusztus 26-án építési szerződést kötött tekintetes özvegy Kriha Józsefné és Wyberál József helyi építőmester az említett sírbolt és kápolna felépítésének kivitelezésére. Ebben „Wyberál József építőmester pedig kötelezi magát, hogy az általa készített terv és költségvetésben foglaltak szerint a sírbolt és kápolnát felépíti a hozzá szükséges anyagok adásával a felvett felszereléshez tartozó részeket szintén adja, valamint azt helyszínre szállítja és el is helyezi.” Noha Kriháné egy-két hónap alatt szerette volna, hogy a kripta és fölötte a kápolna elkészüljön, az (egyházi és egyéb) engedélyeztetés okán az építkezés csak rá egy évire, 1916 nyarára fejeződött be véglegesen. Kriháné célja az volt ugyanis, hogy 1915-ben elhunyt férje közös akaratuk szerint már mielőbb a megálmodott nyughelyen pihenhessen. A nagyon gazdag, ám gyermektelen házaspár a régi, úgynevezett „újfalui temetőbe”, a mai egészségügyi szakiskolától nem messze találta meg Vázsonyi esperessel egyeztetve a megfelelő helyet nyughelyüknek.

„A temetőben épített kápolna a misézéshez szükséges felszereléssel (oltárkő stb.) el van látva, magát a kápolnát széles út veszi körül, s emiatt (a síroktól) előírt távolságnál jóval távolabb van. (…) A kripta lejárata kívülről van, a kápolna ajtaja mellett” – írta Vázsonyi a nagyszombati érseki hivatalnak szóló levelében, amelyre válaszul az érsek engedélyezte is „vasár- és ünnepnapokat kivéve szentmise bemutatását”.

A járásbíróságot is felépítő Wyberál jó választás volt: a megvalósult terveket látva minden elismeréssel kell gondolnunk a neves építészdinasztia fejére: a megálmodott épület 14,5 m magas tornya, 12 m-es hossza kellő tekintélyt parancsolt a temetőlátogatóknak. A kettős szárnyú nagy faajtón belépve a főhajtó tárult elénk, ólomüvegeivel. Az idelátogatók a két oldalt elhelyezett padsorok között juthattak el a szentélyhez, ahová négy lépcsőfok vezetett fel – az ott elhelyezett Jézus Szíve-oltár minden bizonnyal vonzotta a szemeket (az oltár méretéről adhat képet, hogy azt meg is tudták kerülni).

A bejárati ajtótól balra lévő, kisebb ajtón a karzatra, illetve a toronyba lehetett feljutni, míg az ugyancsak kintről nyíló jobboldali betonnal erősített ajtó az elzárt kriptába vezetett. A Krihák oldalági, ma is élő legidősebb rokona szerint itt a lebetonozott talajon koporsótartó betontömbökön négy érckoporsó állt: Kriha Józsefé, feleségéé, Vágó Margité, valamint két plébánosé: Haskó József esperesé, akit exhumálás után hoztak ide, illetve a már eleve ide temetkező Vázsonyi Józsefé.

Arra, hogy mára miért is kopott ki a helyiek emlékezetéből az 1950-es években még álló, nagyszerű kápolnának még a nyoma is, egyszerű, ám annál brutálisabb magyarázatot találni. Az elmúlt kommunista rendszer a dunaszerdahelyi temetők ledózerolásával ugyanis a kisebb templomnak is beillő szakrális helyet sem kímélte: egyszerűen lerombolták, a kriptát betemették, az épület helyét a földdel tették egyenlővé (helye ma sincs beépítve!). Ma már csak maroknyian tudják azt is, hogy a nyékvárkonyi halottasház tégláit bizony ez az egykori Kriha-féle Jézus Szíve-kápolna adta…

Nagy Attila helytörténész