Macskás – összetekeredett, csomósodott, s ezáltal megrövidült pl. a mérőlánc
Magyaróvirág – vadlendek
Mereszkedik – (csúnyán, illetlenül) fekszik, kinyujtózkodik
Mezen? – melyik úton? min át?
Mogyaróvirág – l. magyaróvirág
Muzsikafa – platánfa
Mórtégla – vályog
Nyámnyila – mafla, élhetetlen
Nyilas – a közbirtokossági erdőnek osztálra kijelölt, kimért része (l. Nyílhúzás Osztál)
Nyilhúzás – sorshúzás a közös közbirtokossági erdő levágásra kijelölt részének az oktálok (l. ott) közt való felosztása során. A nyíl – egyik végén egyforma, másik végén megfaragott és jellel ellátott vessző, melyek mindegyike megfelel az ugyanolyan jellel ellátott nyilasnak.
Ó – régi, öreg, szóösszetételben – óház, ópatkó, óruha
Oktál – a felosztatlan közbirtokossági ingatlan eszmei tulajdonrésze. Eredetileg a kúlia (l. ott) egynyolcad része. Míg a kúria területileg is elkülönített rész, az oktál szerinti felosztás az egész közbirtokossági vagyonra vonatkozik. Az oktál feloszlik 4 fertálra, ez ismét annyi hányadrészre, ahányan öröklik, vagy szerzik. Kuriózum: az oktál nagyobb a fertálnál.
Osztál – a felosztatlan közbirtokossági erdő vágásra érett részének felosztása a társtulajdonosok között (l. Nyilas, Nyílhúzás, oktál, fertál)
Ótán – aztán
Öss – kurtanemes, kisgazda
Permet – hosszú rúd, a végén friss (bodzafa) lombsöprővel, vagy szalmacsutakkal. Kemencesöprésre és tűzoltásra használják, vízbe mártva
Pózma – két összekötött rúd, kazal tetejére rakják, hogy a szél le ne vigye a tetejét
Pőre – könnyen öltözött
Puhab – süldőlegény (németes, a felső községekben használták)
Rentyül – rendetlenül táncol, riszálja magát
Retyemutya – holmi
Rékas – étkezésnél, főzésnél használt elmosogatni való edény
Rékul – edényt, fazekat (nem bepiszkít, hanem) használ, úgy, hogy rékas lesz
Rohadt szegle – Welterwinkel. Az az irány, ahonnan az eső, zivatar jön. Csallóközben többnyire az északnyugati irány a rohadt szegle
Rózombók – rokonság, a tágabb értelemben vett család
Saggyás – 2-3 éves sarj erdő
Savanyó – ecettel készített húsétel, peisli
Sárga fejfó – cheirantenum (botanika)
Sedre – szeles, hirtelen, meggondolatlan
Seggláb – búbos vöcsök
Seggre – hátra, vissza
Siska – farsangi fánk
Sóderkő – zátony
Sóla – ócska, nagy cipő
Sondor – csontforrasztó ember. Valószínűleg a sebész ősneve
Sömlék – zsombékos hely, láp
Sömlékes – lápos (ezt a szót régi iratokban semlykus, Ortvay semlegesnek olvasta)
Suny – lappang, les, megbújik
Süly – betegség, tüdőbaj, tuberkolózis
Szabodik – a fa, mikor repedni, a kötél, mikor szakadni készül
Szapol – rövidnyelű, kanálszerű falapát, a ladikból a vizet kihányni való
Szapuszék – háromlábú székféle, mosóteknőt tettek rá
Szent Heverdel napja – munkaszüneti nap, ami nem ünnep
Szerdék – aludttej
Szerha – házfödél
Szénakukorica – csalamádé, de sűrűkóró is
Szivárvány – a szívókút vízszűrője (mondás: Iszik, mint a szivárvány!)
Szőke – halvány, a napsütött, napbarnított ellentéte. Kuriózum: Barnahajú szőke kislány.
Szölevény – szederindával benőtt sűrűség
Tapitnya – élhetetlen, ügyetlen
Támogat – sekély vízben az evezőt a fenéknek támasztva tolja előre a ladikot
Táskás ustor – rövidnyelű, nehéz, hosszú kanászostor, karikás
Telleget – integet, kendőt lobogtat
Tikfi – csibe
Timon – hajó vagy ladikkormány (nem evező!)
Tisztességszólván – ezt előre bocsátva minden, különben illetlen szót ki lehet mondani
Tizedes – kisbíró
Tokmány – kaszakőtartó kátyú. A gútoriakat azzal csúfolják, hogy búcsúkor a vendégek tököt találnak a tokmányban
Toplaki – ostoba, ügyetlen
Töhöli – ostoba, ügyetlen
Tőrömlőkös – eszelős
Töszlök – mafla
Ütődött – kicsit hibás, kissé gyengeelméjű
Vatalé – kis, 5–10 literes, lábas, hordó ivóvíznek
Veleszta – a lekaszált, de kévébe nem kötött gabona vagy takarmány rendje
Virogat – virraszt
Vonyagőr – ha a futóbogra fogott pár ló nem egyszerre indít, hanem hol a belső, hol a kézülső rántja meg
Vörse – varsa, verse – halászati eszköz
Vörsök – baromfi- vagy malacketrec, amelyben az állatot a vásárra viszik
Zsiba – pölyhös liba
Zsiborog – nyüzsög, de jelentheti a sajog szót is
Zsölmék – l. sömlék.
Nagy Attila helytörténész
