Jelenlegi hely

Csallóközi szótár 2.

Ezt már olvasta?

Publikálva: 2016, augusztus 20 - 11:28 | Múltidéző
A sokakat érdeklő, és sok megosztást kapó sorozatunk múltkori részében a bacsfai dr. Földes György gyűjtötte, és 1935-ben a Csallóközi Hírlap hasábjain megjelentetett „csallóközi szótárának” első részét adtuk közre. Alább ezt folytatjuk.
Csallóközi szótár 2.

Darvag (ige) – csendesen ül, gunnyaszt, virraszt

Dencül (ige) – valamint (ágyat, gyöpöt, vetést) legyúr, lehentereg

Dereglye – 1. nagy evezős hajó, 2. kerék nélküli tragacs, ganéjhordó dereglye, amit ketten visznek

Dokány – kabát

Dögös – beteges, lázas

Ecetfa – Eulanthus

Egérfa – égerfa

Egres – égerfaerdő

Elemezne – rendetlen

Ekecsi nap – telihold

Elpegyül (ige) – elfárad, ellankad

Elpilled – kifullad, kifogy a lélegzete

Erdőlleni – erdőt vágni (erdőllés, erdőllő)

Egevény – kavicsos altalajú föld

Fentő – hagymafonat

Fertál – 1. az oktál egynegyed része (l. kuria, oktál), 2. űrmérték

Félidős – 45–50 éves

Félnegyedes – félbolond

Gatya – fatörzs elágazása

Gónó – hülye

Görhöny – édes, kukoricalisztből sütött tészta (lepény, málé)

Göthös – náthás, köhögős

Gurdinál – sírdogál

Gyihos – tetterős, fürge, ügyes, életrevaló, tüzes

Gyüge – hülye

Hadécsül – hadonász, erősen gesztikulál

Han – mocsár

Hábárló – rövid, kivályt fateknő

Hegyett – fölött

Heiderménkű – sebességjelző, bizonytalan eredetű kifejezés

Hembölgő – gazdasági henger. A bacsfaiakat azzal csúfolják, hogy a búcsúra a hembölgőt hizlalják meg

Hetlekotla – bőbeszédű, lotyogó

Hidor – kotor, tüzet, parazsat, errébb, arrébb hidorja az arzsaggal, vagy hidró vassal

Hódróvas – piszkavas, kályhakotróvas

Hódvas – csapóvas

Hőgöli – igen, buta, ostoba

Hőröget – (erősen) kiabál

Hüss – hűvös

Hüssül – 1. árnyékon pihen, 2. az idő hűvösödik

Iglicetövis – Ononis (botanika)

Ignác – támasztórúd a düledező asztag mellé

Iharfa – kislevelű juhar

Ihas – szomjas

Ilek halok fű – büdös bürök

Kalba – sedre

Kamarás – l. komorás

Kankó – kanmalac

Karcsai rózsa – tagetes (botanika)

Kákics – taraxacum officinale (botanika)

Kákabélű – gyenge gyomrú

Kastélyos gyomrú – borbeteg

Keszőce – cukor nélkül főzött gyümölcsíz (rester)

Kéztülső – a pár ló közül a bal (nyerges)

Kimenyül – kificamodik, kibicsaklik

Komorás – a közbirtokossági vagyon kezelője

Koszfenlő – piszkos, rendetlen ember

Kő – zátony

Kőhid – a vizes éren (laposon) átvezető, lecövekelt pősből készített fölül kaviccsal meghordott út. Ez a kifejezés több történészt megtévesztett, akik a régi okiratokban említett kőhid alapján római építményeket sejtenek Csallóközben (Ortvay)

Kömörödik – megfagy

Körösztbőrfa – a hordásra elkészített szekér tarlófája, melyen a vendégoldal nyugszik

Kőttés – csírázó gabonalevélből készült étel (csiramálé)

Kukkó – a csallóköziek régi gúnyneve, l. Kukkónia lelke c. könyvemet

Kúria – az osztatlan közbirtokossági vagyon legnagyobb, területileg is állandóan elkülönített, névvel bíró része. A kúriák nevei sokszor nagyon régi családnevek. Vajkai kúrianevek: Söprűs, Getse, Csege, Fejes, Kátos, Peta, Szekér, Péntek, Álló, Beled, Kábon, Németh András, Kis Mátyás, Sági

Lam – harmat (a füvön)

Lamos – harmatos

Lapos – kiszáradt meder

Lapiczka – kormányevező

Leánysom – Berberis (botanika)

Letymetyütyű – mafla, élhetetlen

Lidérke – lidércfény, lidércláng

Lófrál – szaladgál, ok nélkül sokat jár valahová

Lombáros – időszaki süket

Lúdfi – liba

 

(Folytatjuk)

Nagy Attila helytörténész

A Csallóközi szótár 1. részét itt olvashatják el.