Jelenlegi hely

Az első világháborús katonahalottakra emlékeztek

Ezt már olvasta?

Publikálva: 2016, november 12 - 11:32 | Hírek
Csendes mécsesgyújtással emlékezett meg az első világháború befejezéséről és a katonahalottakról Sikabonyban, az Első világháborús katonai temető kápolnájánál a Csallóköz-Szerdahelyi Kaszinó 1860 Városvédő Egylet.
Az első világháborús katonahalottakra emlékeztek

A kegyeleti megemlékezésen a Kaszinó tagjai, illetve lakosok helyeztek el mécseseket a temető ortodox kápolnájánál.

Vajda Barnabás történész szerint „közeledve az első világháború lezárásának 100. évfordulójához elérkezett az idő, hogy a háború résztvevői, pontosabban mi, az egykori résztvevők kései utódai, képesek legyenek együtt emlékezni a nagy háborúra, annak emberi tragédiáira és fájdalmas veszteségeire. A katona- és nem katona áldozatok négy emberöltő távolából megérdemlik az utókor közös, szerető és kegyes emlékezetét.”

Karaffa Attila városi képviselő, kulturális bizottsági elnök arra utalt, hogy egyrészt több lehetőség lesz majd a katonatemető karbantartására, de elmondta, hogy 2017-ben végre megnyitják a régi sikabonyi temetőt is, amellyel elsősorban enyhíteni szeretné a város a temetkezési gondokat, hiszen rövidesen betelik a jelenlegi sikabonyi temető. Természetesen a cél, hogy a régi ott található sikabonyi, még meglévő fejfákat méltó modon elhelyezzék majd, valamint a közelmúltban megtalált 1848-as honvédtiszt, Sikabonyi Gálffy Ignác sírját, és a körülötte lévő legrégibb sikabonyi sírokat, melyek között, mint megtudták, vannak 1700-as évek végéről származók, a helyükön megőrizzék, kialakítva ott egy 1848-as kegyhelyet.

Nagy Attila helytörténész elmondta, hogy az 1918. november 4-ei dunaszerdahelyi fegyverletétel után, még aznap megnyitották mindkét dunaszerdahelyi fogolytábort – az oroszt és az olasz tisztit is –, és az ott tartózkodó mintegy 3600 foglyot szabadon engedték. Többségük el is indult haza. Sokan gyalogosan, mások vasúton. Az olaszok nagy része november 11-én hagyta el a várost, vonattal. Dunaszerdahely és környéke közbiztonságának védelmére még 1918 novemberében egy közös, „katonai és polgári őrség” alakult, élén Schwartz István hazatért főhadnaggyal, amely egészen 1919. január 5-éig, a várost megszálló cseh csapatok érkezéséig működött.

A helytörténész szerint sokan még nem tudatosítják, talán a kevesebb kihelyezett kereszt miatt, hogy a temetőben majdnem 1000 katonahalott nyugszik, s ott több náció pihen: orosz, ukrán, lengyel, magyar (!), román, szerb, lett, litván, észt, finn és olasz nemzetiségű.

S mivel katonai temetőről van szó, az egyik legjobban dokumentált „helyszín” volt – ez pedig elveti azt a feltételezést, hogy vannak ismeretlen jelzésű sírok, tömegsírok. „A táborparancsnokság pontos és precíz nyilvántartást vezetett az elhunytakról, de az 1920-as és 1925-ös cseh katonai felmérés, illetve az 1938-as magyar katonai felmérés is rácáfol ezekre a legendákra” – foglalta össze Nagy Attila. Elmondta továbbá, hogy a katonatemető Pozsonyi Hadtörténeti Levéltárban fellelhető dokumentációs anyaga segítségével már elkezdte készíteni a temető teljes feltérképezését, amely majd egy jövőbeli digitális adatbázis alapjává válhat. „Az anyag, reményeim szerint 2017-re készülhet el. Legfontosabb hozadéka pedig az lesz, hogy lehetővé teszi, hogy az ott nyugvók leszármazottjai rálelhessenek elődeik sírjára, de nem titkolt cél az is, hogy így irányítsuk akár az olasz, az orosz, a román vagy a lengyel kormányok figyelmét a dunaszerdahelyi temetőben nyugvó egykori katonáikra.”