A régmúltnak tűnő, de napjainkig nagy hatással bíró, 76 évvel ezelőtti eseményre emlékezett a dunaszerdahelyi székhelyű Romológiai Kutató és Módszertani Intézet szervezésében városunk vezetői mellett több ország külképviselete, Szlovákia több minisztériuma, hazai és nemzetközi szervezet pénteken. Az emlékező esemény fontosságát hangsúlyozta az is, hogy a rendezvény védnöke Andrea Bučková, Szlovákia romaügyi kormánybiztosa volt.
Tilajčík Edit, az ünnepélyes megemlékezés háziasszonya köszöntötte a hazai és külföldi vendégek sorát, majd kérte fel Mons. Szakál László katolikus, valamint Somogyi Alfréd református espereseket, hogy áldják meg az emlékművet és a rendezvény közönségét.
Az ünnepi beszédek sorát Ravasz József, a Romológiai Kutató és Módszertani Intézet igazgatója kezdte. Kiemelte, hogy őseik mintegy 600 éve érkeztek Európába, ami azt jelenti, őshonos lakosai ennek a földrésznek. Sok megpróbáltatás, beolvasztási kísérlet, a II. világháború szörnyűségei után nagyszüleik, szüleik hittek egy szebb jövőben, azonban a kommunizmus is csupán asszimilációs törekvéseivel nyomta rá bélyegét életükre. Mint mondta, egyfajta álomként éli meg, csodaként várja, hogy az előítéleteket - mint egy kabátot - levetik az emberek. Ugyanakkor azt is hozzátette, hogy a szebb jövőhöz a romáknak saját jövőképet kell kialakítaniuk, fontos, hogy minden roma család megértse a tudás, a művelődés értékét és fontosságát. Saját gyengéit felismerve kell alkalmazkodnia a társadalomhoz, miközben nem veszíti el önazonosságát. „Dunaszerdahelyen, a roma holokauszt országos emlékművénél minden évben Európa több országának képviselői nemzetközi összefogásról tesznek tanúbizonyságot, mert a világ társadalmainak szent kötelessége szembeszegülni az erőszakkal, hűborúkkal, népirtással szemben. Dunaszerdahely köszöni önöknek, hogy az európai szellemiség ezen a napon Csallóköz szívét is melengeti” - fejezte be méltó módon beszédét Ravasz József.
Az ünnepi esemény védnöke, Szlovákia romaügyi kormánybiztosa, Andrea Bučková beszédében utalt arra, hogy a szlovák történelem sötét korszaka, az 1939-1945-ös Szlovák állam idején nemcsak törvénybe foglalták a romák iránti gyűlöletet, hanem sajnos az emberek gondolkodásába is elvetették annak magjait, ezt pedig a mai napig nem lehet kiirtani. „Ez az emlékmű, amely az oświęcimi barak egy részletét is ábrázolja, arra figyelmeztet, hogy mindig tenni kell az olyan gyűlölet ellen, amely a holokausztot is előidézte. Kötelességünk megakadályozni, hogy ez a gyűlölet megismétlődjön” - hívta fel a jelenlévők figyelmét, majd így folytatta: „Jó lenne, ha mind több fiatal látná ezeket az emlékműveket, hogy jobban értsék a roma történelmet, hogy okuljanak a múltból, hogy tegyenek azok ellen a kirekesztő tettek ellen, amelyek még a mai napig a társadalom perifériáján tartják a romákat, hogy ezeket felismerve ők is egyenértékűek legyenek”.
Az elhangzott két beszéd után a múlt héten történt szomorú eseményre emlékezve, Vladimír Dolinay, a kulturális minisztérium tragikusan elhunyt államtitkára tiszteletére adóztak a jelenlévők egy perces néma csenddel.
Radoslav Kutaš, a kulturális minisztérium államtitkára a szeredi holokauszt múzeumban a héten megnyílt, „Rasová diagnóza: Cigáň” című kiállítást is megemlítve tartotta fontosnak elmondani, hogy nemcsak a mi kötelességünk emlékezni a holokauszt szörnyűségeire, hanem az utánunk jövő nemzedéknek is, mert „Tanítanunk kell őket a történelemre, ahogy arra is, hogy a nemzetiségekhez toleránsaknak kell lenniük, arra, hogy a kirekesztést elutasítsák. Soha nem ismétlődhet meg az, ami történt a második világháborúban” - zárta szavait az államtitkár.
Marián Török, az emberi jogi biztos irodavezetője beszédében kiemelte, hogy a mai napig történnek olyan események, amelyek egyértelműen a roma lakosság, a roma nemzet ellen irányulnak, erre az emberi jogok biztosa is többször felhívta a figyelmet - ezt a megkülönböztetést kell megszüntetni.
Marek Neštický, Nagyszombat Megye Önkormányzatának alelnöke megtiszteltetésnek nevezte, hogy a jelenlévőkkel együtt emlékezhet a holokauszt áldozataira. Mint mondta: „Ez az emlékmű egy szimbólum, és üzenet mindenkinek, hogy ne feledkezzenek meg a rasszista és etnikai alapú gyűlölet tragikus következményeiről. Soha nem szabad elfeledkezni elmondani ezeket a szörnyűségeket, hogy a mai fiatalok már ne kövessék el ugyanazokat a hibákat - amit sajnos a mindennapokban is láthatunk -, hogy tanuljanak belőle. A roma holokauszt nemcsak a romáké, hanem az emberiség holokausztja!”
Forró Krisztián, a Magyar Közösség Pártja elnöke szerint amellett, hogy egy ilyen szomorú napra emlékezünk, nem szabad elfeledni, hogy az egyetlen éjszaka alatt, közel 3 ezer roma meggyilkolása csupán a kicsúcsosodása volt annak, aminek a romák már a 20. század elejétől ki voltak téve. A tömeggyilkosság mellett azt sem szabad elfelednünk, hogy a környékünk is megszenvedte ezt az időszakot - emlékeztetve a komáromi Csillag erődbe, az ottani gyűjtőtáborba elhurcolt több ezer magyar romára. „Ez egy olyan időszak volt, ami a mai kor emberének szinte felfoghatatlan. Csakis a származásuk miatt veszítették ezek az emberek az életüket. Visszatérni ugyan nem tudunk a múltba, csak okulni tudunk a múlt hibáiból, és mindent meg kell tennünk azért, hogy a jövőben ilyen borzalmak ne történhessenek meg. Minden emberélet egyformán fontos, minden egyes ember meghurcolása, az egész emberiség közös szégyene” - hangoztatta az MKP elnöke.
Ahogy már hagyományosan, ezúttal is Pavol Mešťan, a pozsonyi Zsidó Kultúra Múzeuma igazgatója szólt utolsóként az ünnepség résztvevőihez. Mint mondta, Oświęcim a maga szervezettségében egy különösen elrettentő példája annak, hogy csupán egy sötét ideológia miatt mi történhet a világban - mindez máig különlegesen szörnyű és példa nélküli. „Mondhatjuk azt, hogy a nácik nem találták fel a koncentrációs tábort, de a továbbfejlesztésével teljesen új értelmet adtak neki - az a hihetetlen módszer, amivel megalázták az embereket - példa nélkül áll a történelemben. De ezzel nem csak a zsidókat és a romákat alázták meg, ők maguk olyan mélyre süllyedtek az emberiességben, hogy az már önmaguk számára is megalázó volt” - mondta az igazgató. Pavol Mešťan szerint tudatosítani kell azt is, hogy ez sajnos bármikor megismétlődhet, és nem tudhatjuk, kik lesznek legközelebb a zsidók, a cigányok, a németek... „Mivel emlékezünk, ezáltal pedig okulunk a múltból, mi magunk is jobbá lehetünk - ez is egy üzenete lehet ennek a holokauszt megemlékezésnek” - zárta szavait az igazgató.
A beszédek, valamint a szlovák és a roma nemzeti himnusz elhangzása után a jelenlévő európai országok képviseletei, a megjelent intézmények, szervezetek, politikai mozgalmak helyezték el az emlékezés koszorúját; többek közt városunk polgármestere, Hájos Zoltán is koszorúval és főhajtással tisztelgett az elhunytak emléke előtt.
Szöveg és kép: Rózsár Vince
